Páralecsapódás az ablaküvegen

A belső felületen a páralecsapódás feltételeit a belső és külső hőmérséklet, a belső levegő relatív nedvességtartalma és a nyílászáró hőátbocsátási tényezője határozzák meg.

A belső felületen a páralecsapódás feltételeit a belső és külső hőmérséklet, a belső levegő relatív nedvességtartalma és a nyílászáró hőátbocsátási tényezője határozzák meg.

A levegő bevezetését és elvezetését magába foglaló, minden helyiségre kiterjedő szellőztetés hiányában a normális életvitel (emberi kipárolgatás), valamint a vizes helyiségekben zajló közvetlen páratermelő tevékenység (főzés, mosogatás, zuhanyzás, ruhaszárítás, stb.) következtében a belső terekben termelődő és megnövekvő páratartalom a falfelületeken és a nyílászárókon csapódik le.

A lecsapódás megjelenésének esélye nagyobb, ha az ablak mentén a levegő mozgását függöny, virágok, könyöklő akadályozzák, ha a fűtőtest elhelyezése célszerűtlen, vagy ha - tekintettel a napjainkban jellemző "gyors" építkezési szokásokra - az építés során nem voltak tekintettel a technológiailag szükséges száradási idő betartására.

A levegőben lévő vízgőz mennyiségének mérésére szolgál az ún. légnedvesség mutató, mely az adott hőmérséklethez tartozó telítési nedvességtartalom hányadosa százalékban kifejezve, 100% relatív nedvesség a telítési állapotot jelenti. A helyiségek levegőjében ez a mutató általában 50-65% között van.

Magasabb relatív nedvességtartalom kialakulhat akkor is, ha az adott nedvességtartalmú levegőt hűtjük, így egy adott hőmérsékleten, harmat-ponti hőmérséklet telítetté válik, és ha a hűtés tovább folytatódik a vízgőz kicsapódik.
Ez a jelenség az ablakok esetében speciálisan jelentkezik - elsősorban a téli időszakban -, mivel a helyiség levegője - a külső tér hőmérséklete által lehűtött - üvegfelület mentén hidegebb felülettel érintkezik, így ebben a vékony rétegben a levegő telítetté válhat, így ha az üvegfelület hőmérséklete a harmat-ponti hőmérsékletnél alacsonyabb, azon a vízgőz folyadék formájában kicsapódik, de ez soha nem a két üveg közötti légrésben történik.

A páralecsapódás, mint jelenség a korszerű nyílászárók esetében sem szüntethető meg, ám az üvegezés hőszigetelő -képességének javításával, fokozott hővédelmi üvegek (k = 1,1 W/m2K) beépítésével, a fűtőtestek célszerű telepítésével, redőnyök alkalmazásával, rendszeres szellőztetéssel (ajánlott nyíló-bukó ablakok alkalmazása, résszellőzést biztosító vasalatok felhasználása) a kicsapódás esélye jelentősen csökkenthető