pára, penész, gomba ellen

pára és kondenzvíz

penész a lakásban

tippek

Penész és gomba a lakásban

Tudja az okát, hogy miért penészes a lakása valamelyik helyiségének fala?

Tudja az okát, hogy miért penészes a lakása valamelyik helyiségének fala?
A falakon megjelenő penész, gomba kizárólag a neki kedvező környezetben alakul ki, ami nem más mint a légtér magas nedvességtartalma.

Otthonunk páratartalma kb 45-60 % között elviselhető. A páratartalom változása, növelése a mindennapi jelenlétünkkel is folyamatosan változik. Tudta hogy a lakásban a virágok, főzés, mosás, fürdés stb. akár 90 %-ra is növelheti a páratartalmat, vagy hogy a sűrű szövésű függöny gátolja a szellőzést?

Ezen tevékenységekből adódó magas páratartalom, alapesetben nem okoz problémát, ha gondoskodunk a rendszeres szellőztetésről. Abban az esetben, ha nem megfelelően, vagy ritkán szellőztetünk, megnő a helységek pára tartalma ami kedvez a penész és gombák elszaporodásában.

A természetes szellőzés a lakásban, ezidáig az elvetemedett, huzatos régi szerkezeten keresztül szellőzőként működött. Ha megszüntetjük a természetes szellőzést egy új nyílászáró cseréjével, megszűnik a levegő szabad áramlása a belső és külső légtér között.

Ezért fontos a gyakori szellőztetés, ami nem azt jelenti, hogy megbuktatom az ablakszárnyát, és lehűtöm, főleg télen a falakat, hanem teljes szárny nyitásával, akár több ablaknál egyszerre gyors légcserét, kereszthuzatot hajtunk végre.

A penész ott kezdődik ahol, legalább 72 órán át meghaladó, 70% feletti a páratartalom. A penész az emberi egészségre is rendkívül káros. Ismertető jelei a dohos és kellemetlen szag, valamint a fülledt levegő és a falon megjelenő fekete színű foltok.

Ha ilyen jelenséget tapasztal, keresse fel cégünket és kérésére, ablakba beépíthető automata vagy kézi működtetésű szellőzőt építünk be, mellyel csökkenthető a páratartalom. Ezen szellőzők óránként képesek 30-40 légköbméternyi terület kiszellőztetésére, úgy, hogy Önnek nem kell semmihez nyúlnia.

Vigyázzon az egészségére, és ne fogja a penész megjelenését az új műanyag vagy fa ablakára.

Páralecsapódás az ablaküvegen

A belső felületen a páralecsapódás feltételeit a belső és külső hőmérséklet, a belső levegő relatív nedvességtartalma és a nyílászáró hőátbocsátási tényezője határozzák meg.

A levegő bevezetését és elvezetését magába foglaló, minden helyiségre kiterjedő szellőztetés hiányában a normális életvitel (emberi kipárolgatás), valamint a vizes helyiségekben zajló közvetlen páratermelő tevékenység (főzés, mosogatás, zuhanyzás, ruhaszárítás, stb.) következtében a belső terekben termelődő és megnövekvő páratartalom a falfelületeken és a nyílászárókon csapódik le.

A lecsapódás megjelenésének esélye nagyobb, ha az ablak mentén a levegő mozgását függöny, virágok, könyöklő akadályozzák, ha a fűtőtest elhelyezése célszerűtlen, vagy ha – tekintettel a napjainkban jellemző “gyors” építkezési szokásokra – az építés során nem voltak tekintettel a technológiailag szükséges száradási idő betartására.

A levegőben lévő vízgőz mennyiségének mérésére szolgál az ún. légnedvesség mutató, mely az adott hőmérséklethez tartozó telítési nedvességtartalom hányadosa százalékban kifejezve, 100% relatív nedvesség a telítési állapotot jelenti. A helyiségek levegőjében ez a mutató általában 50-65% között van.

Magasabb relatív nedvességtartalom kialakulhat akkor is, ha az adott nedvességtartalmú levegőt hűtjük, így egy adott hőmérsékleten, harmat-ponti hőmérséklet telítetté válik, és ha a hűtés tovább folytatódik a vízgőz kicsapódik.
Ez a jelenség az ablakok esetében speciálisan jelentkezik – elsősorban a téli időszakban -, mivel a helyiség levegője – a külső tér hőmérséklete által lehűtött – üvegfelület mentén hidegebb felülettel érintkezik, így ebben a vékony rétegben a levegő telítetté válhat, így ha az üvegfelület hőmérséklete a harmat-ponti hőmérsékletnél alacsonyabb, azon a vízgőz folyadék formájában kicsapódik, de ez soha nem a két üveg közötti légrésben történik.

A páralecsapódás, mint jelenség a korszerű nyílászárók esetében sem szüntethető meg, ám az üvegezés hőszigetelő -képességének javításával, fokozott hővédelmi üvegek (k = 1,1 W/m2K) beépítésével, a fűtőtestek célszerű telepítésével, redőnyök alkalmazásával, rendszeres szellőztetéssel (ajánlott nyíló-bukó ablakok alkalmazása, résszellőzést biztosító vasalatok felhasználása) a kicsapódás esélye jelentősen csökkenthető.

A szellőztetéssel a kondenzvíz és penész ellen

A lakóhelyiségek helyes szellőztetésével elkerülhető az épület károsodása és a penészesedés.

A lakóhelyiségek helyes szellőztetésével elkerülhető az épület károsodása és a penészesedés.

A téli hónapokban gyakrabban hallani olyan panaszt, hogy az ablakbélések penészesednek és az ablaktáblákon kondenzvíz képződik. A kondenzvíz a levegő lehűlésekor keletkezik.

Ha a külső falakon penészgomba jelenik meg, akkor ez nem az erős esőzéstől van, amely a falakat kívülről indulva átáztatja, hanem ezt a helyiségekben lévő levegő nedvessége okozza, amelyik a hideg falfelületekre lecsapódik. Az emberek – érzékelésük alapján – hajlanak arra, hogy a hideg évszakban becsukják az ablakokat és ajtókat, hogy a helyisé­gekben megtartsák a meleget. A téli hónapokban azonban a külső falak erősen lehűlnek, amely lehűlés a külső falak belső oldaláig hat.

A belélegzett levegőnek van egy láthatatlan tulajdonsága: a hőmérséklettől függően nagyon sok nedvességet képes felvenni. Így például egy köbméter levegő 20 °C hőmérsékleten és 100%-os légnedvesség mellett 17,5 g vizet tud megtartani vízpára formájában. Ha ezt a levegőt 0 °C-ra lehűtjük, akkor 12,5 g kondenzvizet nyerünk, mivel a 0 °C-os hideg levegő csak 5 g vizet tud megkötni.

A lakóhelyiségekben minden bizonnyal soha nem alakulnak ki a fent leírt jelenségek, mivel a relatív légnedvesség normál esetben 40 és 60% között alakul, és a külső falak belső felületei sem hűlnek le 0 °C-ra. Ha azonban a 20 °C-os meleg teremhőmérséklet 60%-os relatív légnedvesség mellett körülbelül 10 g vizet tud megkötni, és a 8 °C-os meleg teremhőmérséklet azonos légnedvesség mellett csak körülbelül 5 g vizet, megérthető az, hogy a külső falak hideg felületein nedvesség csapódik le.

Összefoglalva:
Rosszul hőszigetelt külső falak esetén alacsony külső hőmérséklet mellett fennáll az a veszély, hogy a belső falfelület erősen lehűl.

Ahhoz, hogy elkerüljük a kondenzvíz-képződést , a helyiségben alacsonyan kell tartani a relatív légnedvességet. A kondenzvíz képződése a falfestésen, tapétákon és vakolaton hosszabb időn keresztül veszélyes lehet, mivel ilyenkor megjelenik a penész és a kristálykivirágzás. Ezek egészségügyi problémákat okozhatnak, és az adott anyagot is szétroncsolják. Kondenzvíz-képződés a belső falfelületen, különösen a magas légnedvességgel bíró helyiségekben (fürdőszobák, konyhák, hálófülkék és olyan helyiségek, ahol sok a növény) jellemző.

A nedvesség fokozódását a lakóhelyiségekben célirányos szellőztetéssel kell kompenzálni.

Ajánlások beruházók és lakók számára:

A lakások szellőztetése higiéniai és egészségi szempontból szükséges. A rendszeres szellőztetés során kivezethetők a helyiség használatából adódóan keletkező gázok, szaganyagok és a magas légnedvesség. A megfelelő szellőztetéssel – nagyon magas légnedvesség esetén – a kondenzvíz által kiváltott épületkárok is elkerülhetők. A levegő kicserélése képes erőteljesen befolyásolni a helyiségekben lévő relatív légnedvességet.

Alaphelyzetként azt tanácsoljuk, hogy a teljes helyiséglégteret kétóránként a külső levegő beeresztésével cseréljék ki. Különösen fontos a szellőztetés télen, mivel az alacsony hőmérséklet csekély nedvességgel jár együtt. Amikor ez a levegő bekerül a helyiségbe, felmelegszik, s ilyenkor csökken a relatív légnedvesség. A napjainkban kapható, nagyon jól légszigetelt ablakok – a természetes szellőzés zárt állapotban – nem elegendőek a szükséges légcsere biztosításához.

A helyes szellőztetés azt jelenti, hogy 5-10 percig teljesen nyitva hagyjuk az ablakot (lökésszerű szellőztetés), emellett különösen hatékony a rövid ideig tartó keresztirányú szellőztetés (huzat). Ezáltal kevés energia megy veszendőbe, mert a helyiség levegőjéből vezetődik ki nagy mennyiség, a falak, mennyezetek és padlók alig hűlnek le.

Rész szellőzés:

Az egyik legelterjedtebb módja, amikor az ablak csak részben nyitott. A bukó-nyíló ablakoknál az ablakszárny buktatásával érjük ezt el. Így azonban csak egy részleges légcserét tudunk elérni, ennek következtében hosszabb ideig kell buktatott állásban tartanunk a szárnyat. Az ablak alsó részének erősebb lehűlésével a páralecsapódás kárának veszélye még nagyobb.

Teljes ablaknyitás:

Ez egy sokkal hatásosabb módja a légcserének. Ebben az eseteben az ablakszárnyat teljesen ki kell nyitni, hogy a levegő kb. 4-10 perc alatt kicserélődjön. Az energia veszteség minimális. A gyors légcsere miatt, a helyiség lehűlése nem történhet meg.

Kereszthuzat:

Ebben az esetben a légcsere még gyorsabb, átlagban 2-4 perc. Ehhez azonban az ajtót is ki kell nyitni teljesen.

A fűtési szezon alatt, a fűtött belső helyiségekben – fizikai okok miatt – mindig jelentősen több nedvesség van a levegőben, mint a hideg külső levegőben, még akkor is, ha kint ködős az idő. Nem igaz tehát, hogy az ablakok kinyitásakor nedves levegőt engedünk be. Ellenkezőleg, ilyenkor a helyiségben lévő nedvesség távozik.

Az a fontos, hogy 0 °C alatti külső hőmérséklet esetén az ablakokat ne hagyjuk hosszabb ideig tartós szellőztetőhelyzetben (bukó nyitott helyzetben). Az állandó légcsere ugyanis a falfelületeket fokozatosan lehűti úgy, hogy növekszik a kondenzvíz veszélye. Ezen kívül tartósan energia megy veszendőbe. Irányértékek: 20 °C hőmérséklet a lakóhelyiségben és 17 °C az alvóhelyiségben.

Ennél alacsonyabb hőmérséklet ne legyen. A hűvösebb alvóhelyiségek és a többi melegebb helyiség között maradjanak az ajtók zárva. A nem fűtött helyiségek hőmérsékletét nem lehet az ajtó kinyitásával szabályozni, mivel a meleg levegő nedvessége lecsapódik a hideg épületrészeken, ami penészesedéshez vezet. Ezzel kapcsolatban arra is ügyelni kell, hogy a bútorzat – különösen a nagy felületű – ne álljon túl közel a falhoz vagy a falnak támasztva.

Összefoglalás

A megfelelő szellőztetéssel elkerülhető a kondenzvíz-képződés a lakóhelyiségekben, különösen az ablakokon. A helyiség levegője annál szárazabb, minél hidegebb a külső levegő. A kondenzvíz-képződés veszélye annál nagyobb, minél nedvesebb a teremlevegő, és minél hidegebb az adott épületrész felszíne. A helyes szellőztetéssel (löketszerű szellőztetés) energia takarítható meg, higiénikusabb, és elkerülhetők a nedvességből keletkező károk.